Nagy Danit sokan ismerik. Van, aki a videóiból, van, aki az Exatlonból, más a Ninja Warriorból. Bármelyik csatornán is láttuk, egy biztos. Az energikusság, a sport szeretete minden mozdulatából sugárzott. Ez az élete, az útja, amin immár családjával együtt halad. Vele beszélgettünk sportokról, sportág választásról.
Ha néhány szóban kellene bemutatkoznod, mit mondanál magadról. Ki is az a Nagy Dani?
Négy szó jellemez mostanság: a család, a sport, az egészség és az utazás. Ezek körül forog az életem. A sport határozza meg az életemet egészen kis korom óta. Az idő elteltével annyi változott, hogy már nem csak a magam életében játszik fontos szerepet, hanem a családoméban is, szeretném ezt a gyerekeimnek is továbbadni. Ha a munkámról kellene beszélnem, akkor azt mondanám, hogy influencerként, véleményvezérként a legfontosabb célom az, hogy a sportot minél több emberrel megszerettessem, széles körben népszerűsítsem.
A szüleid életében is nagy szerepet játszott a sport, gyakorlatilag az anyatejjel szívtad magadba a mozgás szeretetét. Több helyen nyilatkoztad is, hogy egészen kis korodtól erre az útra készültél. Mit sportoltak a szüleid, és mit sportoltál te kisgyerekként?
A szüleim az atlétikai pályán találkoztak. Az anyukám több sportágban jeleskedett, de főleg a futás állt hozzá közel, apukám komolyabb szinten űzte ezt a sportágat, ő országos rekordokat tartott, ifjúsági vb-n volt hatodik, 800-as atléta volt. Én az ő nyomdokaiba léptem, őt követtem, de olyan magas szintre mint ő, nem jutottam.
Edzéseken, versenyeken töltötted a gyerekkorod, nem csodálom, hogy elköteleződtél…
Onnan indult a sporttal való kapcsolatom, de a sportos életmód túlmutatott az atlétikán. Nekünk az volt a családi program, hogy a falladba terembe mentünk, tekézni, vagy lovagolni. Azt csináltuk mi gyerekek, amit a szüleink, ők pedig mindig mozgásban voltak. Követtük azt, amit ők csináltak, és kialakult a sport iránti szeretetet nálam és a testvéreimnél.
Melyek voltak az első sportágak, amelyeket kipróbáltál?
Láttam, hogy apukámnak mennyi érme van, és ez nagyon motiváló volt számomra. Noha ő sosem kérkedett vele, sosem mutogatta. A nagymamám gyűjtötte egy hatalmas szekrényben. A szüleim talán tudatosan nem akartak minket a versenysport felé terelni. Nekem mégis ő volt a példa. Atlétikával kezdtem. Elég jól ment, az atlétika pályán szereztem az első sikerélményem. Országos harmadik helyem van, a válogatottság kapujában álltam, de meguntam. Az állóképességem nagy erősségem, ennek sok mindent köszönhetek. Az atlétika után jött az extrém kerékpározás a gimnáziumi években, egyetemista évek elején. Abból sajnos akkor még nem volt szövetség, hivatalos rangsor, de mondhatom, hogy az ország, sőt Európa egyik legjobb ridere voltam. Azonban technikai sport, az egyetem mellett nem tudtam magasabb szintre vinni, de a mai napig az életem része.
Bánod, hogy végül nem a versenysport felé vetted az irányt? Hogy nem érmeket gyűjtesz, hanem másokat inspirálsz, nevelsz sportos életre?
A sport szeretetének átadása mindig is jellemző volt rám. Testnevelő-gyógytestnevelő tanárként végeztem a TF-en. Foglalkoztam gyerekekkel, voltam testnevelő tanár, aztán elmentem személyi edzőnek, ott már felnőttekkel foglalkoztam. Akkor is, most is fontos volt a sport szeretetének átadása. Most ugyan nem szakirányú formában, sokkal inkább szórakoztatóan csinálom, de az aktív élet támogatása az életem. Feleségemmel együtt kiterjesztettük a tudást, és mindenkinek elérhető formában tettük.
Milyen sportágakat űztél még, amiket az életmódba, mozgásra nevelésbe kamatoztatni tudsz?
Van érzékem a sportokhoz, elég sok mindenben ügyes vagyok, legyen szó diszkoszról, gerelyről vagy kézilabdáról. Életemben nem kosaraztam, de kosárkirály lettem általános iskolába. Van labdaérzékem, van ritmusérzékem, van erőm. Vívtam, fallabdáztam, kipróbáltam az összes labdajátékot, a tollast, teniszt… még a snookert és a dartsot is. Talán ezért is szeretik sokan a videóimat, mert szinte bármihez hozzá tudok nyúlni egy erősebb amatőr szinten. Különböző sportágak, különböző készségeket követelnek meg, de ezt a sokszínűséget, sokrétűséget imádom. Az extrém sportok azok, amelyek a legjobban mozgatnak. Mi az, ami abszolút nem megy? Minden, ami a jégen történik. Szeretek esni, vetődni, de a jég hideg, csúszik, vágnak a dolgok…nem is tudok jól korizni.
Sport szeretetének nevelésére, tanítására kanyarodva a szülőknek mit mondanál, hogy lehet a sport szeretetét átadni, gyerekünket erre nevelni?
Alapvetően a gyerek utánzás és másolás révén tanul, ezért a vele együtt eltöltött minőségi idő, a mozgást beleértve különösen fontos. Nálunk az a program, hogy mindent együtt csinálunk. Ugyanazt csinálom, amit annak idején a szüleim: van egy életmódunk a feleségemmel, amit lát a kisfiam, amit másol. Az a lényeg, hogy tegyük azt szülőként, amit akarunk, hogy ő is csináljon. Három évesen már tekerős biciklivel ment a kisfiam, mert ezt szokta meg. Mindenhova biciklivel megyünk, a kocsi el van rakva hétköznap. A tornázás már most része az életének, mert anyukáját látja otthon, ahogy az edzésprogramját csinálja. Beáll szó nélkül, utánozza, neki ez egy játék. Mutassunk a kicsiknek példát, ha látja, hogy a szülő, a példakép is azt csinálja, akkor ő is azt fogja.
Azért ebből a szempontból különleges a ti családotok, hiszen mindkettőtök a sportnak, sporttal él… de mit csináljon az, aki nem tud ennyire aktív életet élni. Hogy kezdjen el a gyerekének sportágat keresni? Milyen szempontok alapján tudnak a gyerekeknek sportot választani?
Nekem az a taktikám, hogy mindent megmutatok neki. Nekünk más az életünk, de mi tudatosan így készültünk és alakítottuk ki. Akartuk, hogy ebben nőjenek fel. Nálam a sportválasztásnál az első volt az úszás és a víz szeretete. Szülőként a víz mellett lehet aggódni, mindenki nyugodtabb, ha a gyerek tud úszni. Ráadásul az úszás egészségre és testre gyakorolt hatása kiemelkedő. Tanácsolom, hogy minél hamarabb tudjon úszni a kicsi. A másik nálam a labdasportok könnyű beépítése a gyerek életébe, hiszen azok amúgy is jelen vannak a mindennapokba. Rúgni, dobni, gurítani hamar meg lehet tanítani a gyerekeknek, így az eziránti érdeklődés is kialakul hamar. A harmadik, a küzdősport, mert fontos, hogy megtanuljon esni, tompítani, illetve a fegyelemre is jó hatással van pl. dzsúdó. Ezek mellett a térség, város, iskola is befolyásoló, vannak, helyek ahol komoly kultúrája van egy-egy sportágnak, mondjuk a kosárlabdának, vízilabdának vagy kézilabdának.
Ha Te is szeretnél gyermekednek Újbudán sportolási lehetőséget találni, vagy bár nem vagy újbudai, de szívesen megnéznéd melyik sportág milyen készségeket fejleszt, kiknek, hány éves kortól ajánlott, valamint milyen felszerelés szükséges az adott sportágakhoz, akkor nézz szét az Újbudai Online Sportágválasztó oldalán –> https://osszefogas11se.hu/ujbudai-online-sportagvalaszto/